Kedves szurkolók!
Előzetesben annyit mondanék el a csapatról, hogy mivel a szokásos felállásunkból sokan nem értek volna rá délelőtt is játszani, így új játékosok is csatlakoztak ez alkalomra a csapathoz, akik Ati csoporttársai, mégpedig: Hollósi Gábor, Gaál Ákos az 1 gól 1 sör csapatából és az amúgy kézilabdával foglalatoskodó kapusunk, Marton Kristóf (Fater). A Kóma részéről pedig Gringi, Gyula, Norbi, Ati, Renátó és Csabi.
8 csapat indult összesen, így értelem szerűen, két négyes csoportra osztották a jelentkezőket. Első meccsünket az Úthenger csapata ellen játszottuk, benn a csarnokban, ahol kis késéssel, de mindenki befutott és el tudtuk kezdeni. Ismerkedtünk még csak egymással ezen a meccsen, meg is látszott a teljesítményen. A meccs végeredménye 2-4 az Úthenger csapatának.
Második meccsünket (és az összes elkövetkezőt) már kinn a Vastag Sportarénában játszottuk. Ezúttal az Offenzíva csapata ellen léptünk pályára. Itt sem remekeltünk különösebben, bár kezdett alakulni a Holló-Ákos védőpáron, magukra vállalták az irányító szerepet. Végeredmény 0-2 az Offenzíva javára. Már a harmadik meccs előtt kezdtük latolgatni nem túl fényes esélyeinket, két vereség, és ugye még kitudja milyen harmadik meccs… Jó is lenne megnyerni, hogy ne a B csoport legjobbjával, az A-Clubbal kelljen játszanunk. Mondtam is Ronyinak, hogy a betonba fogjuk őket alázni, csak hogy tudják hol a helyük a negyediken. :P Szóval utolsó csoport meccsünkön a koli negyedik emeletéről, a Marshall FC tagjainak származékaiból felálló rekiSEK csapatával játszottunk, ahol egy igen kiélezett meccset mondhattunk magunkénak, végig versenyben voltunk. A végeredményen annyira nem látszott ez a fajta kiegyenlítettség, mert ezt is 0-2-vel zártuk, az előző meccshez viszonyítva viszont, ahogy már említettem szorosabb volt.
És akkor következett a „fekete leves”, az esélytelenek nyugalmával álltunk ki az A-Club csapata ellen, akik ugyan ebben a szezonban nem remekeltek túl jól, de tudtuk róluk, hogy igen erősek, és abszolút nem a mi másodosztályhoz szokott játékstílusunknak valóak.
Az első félidőben nagyon nyomtak, azonban minden próbálkozásukba bele sikerült kotorni, lépni, megakadályozva ezzel őket a jobb helyzetek kidolgozásában. Hozzá kell tenni, még ettől függetlenül is rengeteg ziccerük volt, amelyekről pedig Fater gondoskodott. Helytállásunk és a szokásos baráti stílusunk miatt sokan kezdtek nekünk szurkolni a lelátóról. Nagyon nem bírtak velük, mondhatnánk úgy is, hogy parádésan tartotta magát a csapat, ami így nézett ki pontosan: Fater, Gyula, Holló, Ákos, Ati, Renátó és Norbi. Fater mindent kifogott ami létezik, de tényleg mindent, a védelem pedig mindent hárítani tudott és kitartott, még akkor is ha támadásra nagyon nem maradt feles energia. Ez volt a kulcs a meccshez, nem tudott vezetést szerezni a Klub, megöltük a játékukat, zavarban voltak, kezdtek idegeskedni, nekünk meg valójában tök mindegy volt az egész már, így jóformán hiba nélkül játszottunk. Az utolsó 5 percben realizálódott bennünk, hogy amennyiben kihúzzuk döntetlennel, egyből jön a hetes párbaj, amely pedig akárhogy is nézzük lutri, vagyis pont ugyanannyi esélyünk lesz, mint az ellenfélnek. Innentől kezdődött az izgulás részünkről is, be is szorultunk a kapunk elé, a Club pedig csak támadott és támadott, Fater pedig csak fogott és fogott. A végeredmény 0-0.
Következett a hetes párbaj, ami magában is nagy eredménynek számított. A Kóma a Clubbal hetesekkel dönti el?! :)
A csapat összeölelkezett a félpályán, Fater pedig beállt a kapuba. Innentől kezdték igazán sokan nyomon követni a meccset a lelátóról.
Az elsőt kifogta Fater, mi pedig berúgtuk, majd a Club kettőt kihagyott, egyet ugyan mi is, de az utolsót Ákos értékesítette. Minden összejött, Fater mindent megfogott, Ákos pedig belőtte az utolsót. Ati, Norbi és Holló rúgtak még tőlünk, de javítsatok ki, ha másképp volt. :D Ezzel az AS Kóma EFOTT 2012 csapata kiejtette a B csoport legjobbját, így kvalifikálta magát az elődöntőbe. Hatalmas ünneplés vette kezdetét. A lelátón pedig a torna meglepetéscsapatának kereszteltek minket! Ismerősök, akik csak később érkeztek a pálya környékére értetlenül álltak a történtek előtt, el sem hitték elsőre „na ne hülyülj már!” és hozzá hasonlók, pedig, de, megtörtént. Úgy emlékszem, Fater tette már a meccs után hozzá, hogy amit az 1 gól 1 sörrel nem tudtak összehozni, most egy vegyes csapattal, a papírformát abszolút borítva összehoztuk.
Rövid időn belül következett a döntőbe jutásért a meccs, az Úthenger (vagy az Offenzíva volt az?) ellen, akikkel először játszottunk. Ahol nem jött annyira össze minden, mint a Club elleni meccsen, és talán 2-1re kaptunk ki, de nem voltunk elkeseredve, a harmadik helyért még versenyben voltunk. Tegyük hozzá, ezt is ki mondta volna meg, hogy egy abszolút csoport utolsó, minden meccsét elvesztő csapat az elődöntőben esik ki, és utána még a harmadik helyért is versenyben lesz?! :)
A harmadik helyért a Jamboree csapatával kellett megmérkőznünk. Ezt még tényleg meghajtottuk, az utolsókat is beleadtuk, ami még bennünk volt, tény, hogy reggel a délelőtt 10-kor kezdődő bajnokság rendesen kivett minket, és ez, a harmadik helyért folyó meccs délután négy körül vette kezdetét, érthető volt a fáradtság, és az utolsó fröccs, amit még beleadott a csapat.
Végig hajtott minkét csapat a győzelemért, azonban az első félidőben a Jamboree szerezte meg a vezetést és egészen a második félidő végéig meg is tudták tartani, ahol viszont Holló második ziccere végül eredményesnek bizonyult, habár tényleg necces volt, én azt gondoltam nem lesz meg végül. A meccs végeredménye 1-1. Jöttek a hetesek.
A lövőink: Holló, Ati, Norbi és Ákos. Kapuban Fater. Ez a párbaj már nem úgy jött sült el ahogy terveztük, pedig nagy éhezte a csapat a harmadik helyet a Club ellen vívott csata eredményeként, Faternak jobboldalra érkeztek a labdák, kétszer is az ellenkező irányba küldték el a lövők, Ati pedig kihagyta az utolsó, negyedik lövést. Így a Kóma EFOTT 2012 csapata, hősies csatában, hetes párbajban ugyan, de búcsúzott a HÖOK Sportpont program regionális selejtezőjétől.
Több sérüléssel fejeztük be, Renátón körülbelül mindenhol volt horzsolás, Faternak a keze fájdult bele a kesztyű nélküli védésbe, Atinak pedig a lába nem bírta a kiképzést.
Ettől függetlenül nagyot alkottunk, és én személy szerint még akkor sem dolgoztam fel teljesen, hogy lenyomtuk az A-Club-ot, amikor már az egész rendezvénynek vége volt, és úgy gondolom, ezért az egy meccsért az egész nap végigküzdése megérte. :)
Az eredményhirdetésen bemondták a negyedik helyen befutó nevét is.
A csoportmeccsek alatt Renátóval folyamatosan jártunk a Berzsenyi Rádió Standjához számokat kérni, amelyek kommentárja egytől egyig úgy szólt, „HAJRÁ AS KÓMA!”, „FORZA AS KÓMA” stb. stb.
Ugyancsak a csoportmeccsek alatt lementem vizet venni a Bányába, mivel a sörtkertben még azt sem lehetett kapni kora délután (ez mi?), és akkor kaptunk egy ajánlatot, hogy amennyiben megnyerjük a programot, a Bánya vendégei vagyunk egy sörre. Sajnos nem így történt, de amit megemlítettem a tulajnak, hogy a Club csapatát mi ejtettük ki, nem volt több kérdés, jöttek a sörök! :)
Köszönjük alkalmi játékosainknak a részvételt! Név szerint: Faternak, Hollónak és Ákosnak!
Köszönjük mindazoknak, akik nézték meccseinket!
Nem utolsó sorban pedig az állandó, a tornán résztvevő tagoknak: Gyula, Gringi, Renátó, Ati Norbi és Csabi.
Az esetleges félre emlékezéseimet, kérlek, kommentben javítsátok.